TÖRTÉNELEMÜNK
A MARGHITAI piac történelme
A Marghita helységről szóló első okleveles tanúbizonyság 1216-ból származik. E helység lakossága ekkoriban földműveléssel, pásztorkodással és kézművességgel foglalkozott. A 14. században Marghita egy magyar feudális birtok központjává vált, amelyet 1332-ben Margitfalva néven dokumentálnak. 1376-ban Nagy Ludovic magyar király vásártartási jogot adományozott Margitának, aminek köszönhetően a város gazdasági fejlődést élt át, fontos vásárré vált.
1800 után lényeges változások következtek be a helység gazdasági és társadalmi életében. Növekszik a gyártók száma, diverzifikálódik a termelés, hetente tartanak vásárokat. A pénteket ekkor piacnappá határozták meg. Mezőgazdaság a területen. A mezőgazdasági munkákat a gazdaságokban szervezték meg, a munkák egy részét Bécsből és Prágából hozott mezőgazdasági gépekkel végezték. 1852-ben Marghita az ausztriai Mölki Apátság birtoka lett. Az új tulajdonos a helység fejlesztését, a szőlőtermesztés bővítését, a kalászos- és gyümölcsfakultúrát részesítette előnyben.
A 20. század elején Marghitán intenzíven fejlődött a kézművesség. A két világháború közötti időszakban, 1918-1940 között a Marghita kereskedelmi központtá tömörült. Marghita elsősorban a hetente rendezett vásárokról volt ismert. A város körüli mezőgazdasági területek és a természeti adottságok kedveznek a gabona-, zöldség-, szőlő-, gyümölcsfa-termesztésnek, valamint az állattartásnak: sertés, szarvasmarha, juh, madár. A kistermelők a város agrár-élelmiszerpiacán értékesítik áruikat. Az agrár-élelmiszerpiac a városháza igazgatása alá tartozik, és több fejlesztési szakasza volt. A projekt révén korszerűsödik az agrárpiac, a térség mezőgazdasági termelői optimális feltételeket biztosítanak termékeik értékesítéséhez, a margitai lakosok pedig friss mezőgazdasági termékekhez jutnak hozzá.
1216
Marghita helység első igazolása
1376
Vásártartás joga
1800
Jelentős társadalmi és gazdasági átalakulás
1940
Konszolidáció kereskedelmi központtá
